„A gondolataink és cselekedeteink minden nap új magot ültetnek a tudatosságunk mezejébe, és amit ezek a magok létrehoznak az válik az életünk szubsztanciájává.
Az éber figyelem gyakorlata segít felismerni a tudatosságunk összes magját és ennek tudatában ki tudjuk választani, hogy csak azt az egyet öntözzük, amelyik a leghasznosabb. Ha az illúzió magját öntözzük magunkban, akkor a tudatlanságunk fog növekedni. ha a megvilágosodás magját öntözzük, akkor a bölcsességünk fog kivirágozni. A megvilágosodás magja már ott van a tudatosságunkon belül.
Ez a Buddha természetünk, a megvilágosodott tudatban rejlő minőség, amelyet mindnyájan birtoklunk. Amikor a jelenségeket (dharma) szemléljük, akkor meg kell látnunk a különbözőségekben az egységet és az egységben a különbözőségeket.
Valami, ami formát kezd ölteni, ugyanúgy elkezdi a felbontási folyamatot is. Nem vesszük észre a realitás és a téves érzékelésünk közötti határt. A szavak rámutatnak valamire és rámutathatnak vagy nem annak a dolognak az igazságára, amelyet csak a közvetlen érzékelés valóságán keresztül ismerhetünk meg.
A hétköznapjainkban ritkán érzékelünk közvetlenül. A téves érzékelésünk sok fájdalmat idéz elő. Az igazságról való hibás érzékelésünk folyamata olyan finom, hogy nagyon nehéz meglátni, hogy abban vagyunk.
Azért gyakoroljuk a meditációt, hogy az elménket edzzük a közvetlen és a helyes érzékelésre.”