Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnám megfogalmazni azt, hogy mit érzek a fascia tréningjeimen, egyéni gyakorlásaimon, workshopokon, amikor átéltem/ átélem a számomra teljes szabadság állapotát.
Előzmény: Egy két napos fasciális tréning második napján egy gyakorlat után csak néztem ki a fejemből, teljesen kiüresedve álltam az ablak előtt, ahol gyönyörűen besütött a Nap, és csak folyt a könnyem, de nem a szomorúságtól, hanem egy olyan érzéstől, érzékeléstől, amit addig még nem tapasztaltam. A testem olyannyira fel volt szabadulva, hogy csak egyet éreztem biztosan: ez a természetes állapotom és mindig ilyennek kellene lennie. Ráéreztem arra, hogy minden elmei, mentális gyakorlat nélkül, a fizikális test felszabadításával elérhető egy magasszintű szabadság, boldogság állapot, mert ez több volt, mint érzés. Az elmém nyugodt volt és Csend volt belül, ellenállás nélküliség, csak Jelenlét. Azóta többször elértem ezt az állapotot az egyéni gyakorlásaimkor vagy akár a csoportos edzéseimkor is. Ilyenkor az idő, tér megszűnik és órákon át tudom csinálni a fascia edzéseimet, ami nem egy esetben akár 3 órás is lett, de utána minden esetben ugyanaz van. Lelassulás, nyugalom, elengedés.
Adyashanti írásait nagyon szeretem és vmiért egy írásának a hatására értettem meg teljesen a folyamatot, hogy mi is játszódik le bennem a mozgás folyamán, illetve állt össze a kép a fascia hálózat ismerete és e között. Energetikailag tudtam a folyamatot, de valahogy másképp éreztem, hogy kifejeződik a testemben a szabadság érzete.
Mint tudjuk a fascia hálozatunk egy információs rendszer a testünkben, 3D hálózatnak is nevezik pontosabban. Összeköti a részeinket, védi a szerveinket, stb., tartást ad, és ami ebben az általam ( és más által is) megélt folyamatban a legfontosabb: egy második idegrendszernek is nevezzük, azon kívül, hogy a központi idegrendszert érő hatások azonnal megjelennek benne pozitív vagy negatív visszajelzésként. A negatív a befeszülés, a pozitív az elengedés.
És a lényeg: amikor tréningezed a fasciádat ( nem az izmot), akkor gyakorlod az elengedés folyamatát anélkül, hogy mentálisan akarnád. A finom, dinamikus, de nem erős nyújtó gyakorlatok segítik az elasztán rostok és a kollagén termelődését ( ezek a legfontosabb elemei a fasciának), a test egységének a folyamatos megélése, a lassú, a test hullámzását követő gyakorlatok pedig a tudatosságot.
Amikor teljes testtudatban követed a tested természetes valódi mozgását ( a fascia mozog- áramlik, mint egy lassú folyadék) , akkor valódi megengedésbe kerülsz önmagaddal, vagyis hazatérsz belúlre. Eltűnik az ellenállás, kontroll a tested felett- őnmagad felett és a valódi belső részed szerint leszel. Ez az amivel ritkán találkozol és hiányzik mindenkinek. Az idegrendszered lenyugszik, mert “csak magad vagy”, minden sejteddel, részeddel kapcsolódsz. És mi okozhatna nagyobb örömet annál, hogy végre az vagy, azzal vagy, aki igazán szabad ott belül? Mert a legnagyobb szabadság az, amikor elengeded az irányításhoz való kényszeredet, el mered engedni a teljes kontrolláltságot az életed felett és rájössz, hogy ettől, hogy ezt megtetted nem hogy szétesik az életed, hanem igazán összeáll. A struktúra mindig is ott van benned, csak máshol kell keresned, az áramlás pedig nem a széthullás, hanem a saját Életeddel való együttműködés. A fasciád mind a kettőt tartalmazza: tenszegritás- ami a struktúra és az áramlás, ahogy a szövetek csúsznak, mozognak , mint egy folyadéktest( a biodinamikus kezelésben is használjuk ezt a kifejezést).
Összegzésül: amikor felszabadítod a tested, mert rá figyelsz, meghallod mit közvetít feléd a kis sejtjeid , mint egy “smile” figura mosolyognak, hogy a gazdi foglalkozik velük- önmagával van és ezzel együtt persze a vele körül levő Térrel… de ez egy másik történet 🥳
“Ha már nincs bennünk olyan sok konfliktus és megosztottság, elkezdünk ráérezni az elkerülhetetlenre – hogy merre folyik az élet, milyen irányba mozdul. Nem kérdezzük többé, hogy ez-e a helyes irány, vagy hogy honnan tudhatom, hogy ez jó vagy rossz irány. Az ilyesfajta kérdések csak eltorzítják az érzékelésünket. Egy ennél sokkal finomabb történés van jelen: maga az élet áramlása.
Amint feladjuk az akarásunkat – amint szembenézünk a zsigeri félelemmel, és megtaláljuk magunkban az őszinte hajlandóságot arra, hogy igent mondjunk bármire, amitől félünk –, mindaz, amiről itt beszélek, elérhetővé válik számunkra. Ha egyszerű és őszinte igent mondunk az életre, a halára és az ego szertefoszlására, nem kell többé küzdenünk. Új módon haladunk át az életen. Az áramlás az, ami vezet bennünket – nem a fogalmak, nem az elképzelések, nem az, hogy mit kellene vagy nem kellene tennünk, nem az, hogy mi helyes vagy mi helytelen. Idővel felismerjük, hogy ez az áramlás mindig bámulatba ejtő és az egység kifejeződése. Szerető és gyógyító módon vezet minket, és úgy hozza össze a dolgokat, ahogy elképzelni sem tudtuk.
Adyashanti: Világod vége
http://ursuslibris.hu/vilagod-vege/“