„Helyszínünk – AUSTIN, Texas
A fascia témája még csak mostanában kerül a kutatások középpontjába, pedig a kötőszövet alaposabb megismerése fontos válaszokat rejthet számos olyan betegséggel kapcsolatban, mint amilyen például a gyulladásos bélbetegségek (IBD) – jelenti ki dr. Helen Langevin, a Nemzeti Komplementer és Integratív Egészségügyi Központ / Nemzeti Egészségügyi Intézet (NCCIH/NIH) igazgatója.
A fasciára általában úgy tekintünk, mint ami a fizikai erőhatások vonatkozásában a váz- és izomrendszer része, azonban mint az kiderül, a test egyéb szervrendszereivel összefüggésben is szerephez jut.
„Megszoktuk, hogy az emésztőrendszerre leginkább úgy tekintsünk, mint valamiféle csőre – és ezt a csövet, mára már nagyon jól tudjuk belülről is nézegetni és vizsgálni.” – fogalmazza meg Langevin a 2020-as Chron és Colitis Kongresszuson tartott nyitóbeszédében.
„Amit azonban egy ilyen megközelítés esetén elveszítünk – folytatja gondolatát – az, az egyéb szervrendszerek, elsősorban a szervek között elhelyezkedő izmok és kötőszövetek szerepe és hatásai a gasztroenterológiai kórképek vonatkozásában.”
„Gasztroenterológus kollégák, javaslom jussunk túl a csőlátáson!” – címmel, Langevin a rekeszizom szerepén keresztül érzékelteti üzenetét a hallgatósággal.
Amikor a rekeszizom dolgozik – magyarázza –, fizikai erő jelenik meg, amely a hasüregi szerveket lefele tolja, miközben a mechanikus hatásokat a fascia közvetíti a rekeszizom és a nyelőcső között.
„Ha figyelembe vesszük a nyelőcső és a rekeszizom között fennálló kötőszövetes kapcsolatokat, elég nehezen elképzelhető, hogy a rekeszizom mozgása által keltett erőhatások, ne lennének hatással a gyomor-nyelőcső csatlakozásra.” – érvel Langevin.
Napjaink orvosi gyakorlata, hogy a refluxos (GERD) betegeknek bizonyos ételek kerülését, vagy éppen a fej fekvés során történő párnás megemelését javasoljuk, gyakran pedig protonpumpa gátlókat írunk fel nekik. „Úgy vélem, a jógából vagy meditációs hagyományokból ismert légzéstechnikák és gyakorlatok egy olyan fontos terület, amely további tanulmányozásra érdemes.” – mondja.
Derékfájás és bélbetegségek
Szintén jól ismert a krónikus derékfájás, valamint az emésztési problémák társbetegségeként történő megjelenése, melynek okát gyakorta központi idegrendszeri érintettséggel magyarázzuk.
„Könnyen lehetséges azonban, hogy léteznek olyan mechanikai összefüggések, amelyeket figyelembe kellene vegyünk” – mondja Levin. „Az olyan betegek esetén, akiknél egyszerre van jelen az IBS és a hátfájás, háromszor akkora arányban állnak a hátfájás mögött mechanikai okok, mint ízületi gyulladással való összefüggés. Itt az ideje, megújult szemmel közelítenünk a társbetegségekhez.”
Az emberi test legbelső struktúráját (core) ízületek és fascia fogja körbe. A törzs izmai, beleértve a psoas izmot is, nagy részben alakítják a testtartást és összeköttetésben állnak a rekeszizommal.
A teljes-test megközelítés alátámasztására, az NCCIH a fejlett képalkotó eljárások felé fordul, hogy minél jobban feltárásra kerülhessenek az összefüggések – tudjuk meg Langevintől. Emellett, egyre többen foglalkoznak kifejezetten a konzervatív és a komplementer orvoslás integrálásával, és tudnak tanáccsal szolgálni a hozzájuk fordulók számára – egészítette ki mondandóját.
A közönség egy tagja rámutatott, hogy a betegbiztosítási rendszer jelenlegi állapotában egy kicsit elmaradott a kezelések elérhetősége tekintetében, ugyanis a komplementer kezelések drágák és gyakran a biztosító által nem térített tételek.
Létezik azonban változás ezen a területen is. Levine arról számolt be a közönségnek, hogy a Medicare és Medicaid Szolgáltatási Központ (Centers for Medicare and Medicaid Services – CMS), éppen az előző héten hagyta jóvá a derékfájás akupunktúrás kezelésének fedezését.
„Ez egy gyorsan fejlődő terület – mondja –, és amint a Medicare elkezd valamit fedezni, sok más biztosító is követni kezdi a gyakorlatát.”
A klinikai dolgozók és kutatók nagyon jók a negatív következmények felmérésében – mint amilyen a kimerültség, levertség, fájdalom és különféle korlátozottságok –, de „messze nem vagyunk ilyen jók abban, hogy felmérjük mi történik akkor, amikor az emberek az egészség felé közelednek, tehát nő az érzelmi és fizikai jóllétük, ellenálló képességük, rugalmasságunk (resilience) vagy terhelhetőségük – jegyzi meg Levin.
Az IBD egy olyan betegség – mutat rá –, amelyet heveny és tünetmentes időszakok is jellemeznek. Bár a heveny szakaszokban szükséges a tünetek gyógyszeres kezelése, nyitott a lehetőség a tünetmentes időszakokban arra, hogy komplementer kezeléseket alkalmazzunk, melyek segíthetnek az alvás minőségének javításában, a stressz csökkentésében, a súlyfelesleg leadásában, valamint az egészség általános javításában.
A negatív és pozitív hatások összefüggéseinek vizsgálata nagy jelentőséggel bír – mondja –, mint azt például a lelki rugalmasságunk és a szöveti regeneráció közötti viszonyban is láthatjuk.
Kielégítetlen szükségletek
Dr. Rajeev Jain, a dallasi székhelyű Emésztőrendszeri Betegségek Texasi Tanácsadói (Texas Digestive Disease Consultants) képviseletében, Langevin felvetéseit „provokatívnak”, pozitív értelemben kihívónak értékeli.
Miután konzervatív kezelési eljárásokkal, mindössze 40%-os eredményességgel tudunk az IBD-re válaszolni, „óriási kielégítetlen szükségletek” jellemzik a területet, nyilatkozta a Medscape Egészség Híreknek (Medscape Medical News).
Az lenne jó, ha az egészségügyi dolgozók nyitottnak maradnának, amikor a komplementer terápiák témája kerül az asztalra, mondja Jain. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor Ő még az orvosi egyetemre járt, tűnt fel egy tanulmány, amely a Helicobacter pylori nevű baktérium jelenlétére vezette vissza a gyomorfekély okát. „Abban az időben nevetség tárgyát képezte ez a felvetés” – magyarázza. Mindenki úgy hitte, hogy a gyomrot jellemző savas közegben lehetetlen egy ilyen fertőzés. Mégis, amikor az összefüggés bizonyítást nyert, az forradalmasította a fekély kezelési lehetőségeit.
Langevin a komplementer terápiák integrálásának három fő lehetséges területét emelte ki – a táplálkozástani, pszichológiai és fizikai vonatkozásokat –, ezek a területek pedig gyakran átfedésben vannak egymással. A jóga például, csak úgy, mint az akupunktúra, fizikai és pszichológiai összetevőkkel is rendelkezik. A kognitív viselkedésterápia, amelyre főként konzervatív módszerként tekintünk, fokozatosan olyan elemekkel bővül, amelyeket komplementerként tartunk nyilván, úgy mint a relaxációt és különféle éber figyelmesség (mindfulness) technikákat – mondja Jain. Mindeközben a fizikoterápiás szakemberek olyan komplementer módszerekben kapnak továbbképzést, mint amilyen a myofasciális lazító technikák vagy a gerinckezelés.
Az egymással átfedésben lévő szakterületek Jain szerint elgondolkodtatók.
„Szeretjük beskatulyázni a dolgokat.” – mondja. Mégis, egy IBD beteg számára az étel táplálkozástani értéke csak egy lehetséges vonatkozás, amire oda kell figyeljen, de emellett fontos, mint pszichés tényező az is, hogy élvezettel tudja fogyasztani az ételt, valamint az is, hogy az étkezésnek milyen szociális vonatkozásai vannak.
Természetesen, mint minden egyéb kezelési módszer esetén, a komplementer terápiák esetén is meg kell bizonyosodjunk, hogy az adott módszer segít, nem pedig árt – szögezi le Jain. „Súlyos hiányosságaink vannak még e tekintetben” – mondja, hozzátéve azt is, hogy – kutatási támogatottságot találni meglehetősen nehéz. „A valóság az, hogy a támogatások nagy része az iparból származik. Ez pedig (ti. az integratív medicina) nem egy olyan terület, ami pirulák gyártásához vezet.”
Chron és Colitis Kongresszus (Crohn’s and Colitis Congress / CCC) – 2020. január 25.”
Fordította Réczey Árpád Gusztáv