A legnagyobb káprázatból ébredünk most fel, ami azt mondatta velünk: nem vagy így jó, fejlődj, válj valamivé. Érj el egy célt, küzdj dolgokért, mert annál jobb lesz, minél erősebben kell küzdened érte.
A „spiritualizmus” és a lelki fejlődés oda vezetett régen, hogy az ember keresett magának egy mestert, tanítót, aki valamilyen tannak, technikának volt az elkötelezettje. Majd hosszú éveket szentelt egy célnak az önmagát kutató ember, kitűzött magának eszményeket, bizonyos lelki tulajdonságokat, amelyeknek a birtokába akart kerülni. Vagy kereste a megfelelő technikát és a megfelelő mestert újra és újra. Ez így rendben is volt.