Valójában mire is használjuk az akaratunkat? Sokan, akik elkezdenek az ÚTON járni, avagy olyasfélén…összekeverednek, hogy ha ne EGO-ból nyomjuk, akkor minek is az? Igen, felmerül a kérdés, hogy ha az áramlással menjünk, elengedettségben, akkor minek is az akarat? Tegnap egy hirtelen „megvilágosodott” pillanatomban megértettem a bennem rejlő döntéstelenséget…szomorúságban voltam, ami hirtelen átváltott erővé és megjelent az AKARATOM…NEM AKAROK SZENVEDNI TÖBBÉ…és ezt ELDÖNTHETEM…igen, sokan leírták már, de mindenki tudja, hogy amikor igazán átéled, az más…és megjelent tényleg az ERŐ, ami megint megmutatta az érem két oldalát…
A felfedezésem nem más, mint annyi, hogy egy példával illusztrálva: ha éhes vagyok és nincs étel előttem, akkor elfogadom a helyzetet és úrrá tudok lenni az éhségemen…miért ne lehetne ez más helyzetekben is? Ahogy Biegelbauer Pál mondta volt: „a busz akkor jön, amikor jönnie kell”…
Amit elfelejtünk a kibillent érzelmi helyzeteinkben: elfogadni, hogy EZ VAN és ezzel azt az ellenállást megszüntetem, amitől az egész úgymond energiát kap és folyton táplálódik…aztán a következő lépésben pedig elhatározom, azaz ELDÖNTÖM, hogy az eredendő természetem szerint szeretnék élni, azaz ÖRÖMBEN, amitől nem kell félni…Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy felvállalom a döntésem és merek dönteni a saját jólétem felől…
Ne gondolja senki, hogy egyszerre csak öröm és boldogság lesz ezután a része minden területen, de ha megpróbáljuk ezt tenni az életünk meg fog változni és lépésről, lépésre látni fogjuk, hogy a szenvedés tudatunk már nem uralkodik rajtunk…
Ölelés:
Gaby