Amikor szerelmes vagy az életbe, szerelmes leszel magadba is és az összes potenciális társadba. Ez meglepő érzés lehet, de ez által tapasztalod meg a szétválasztottságból az egység állapotát, amihez semmi köze sincs a személyiségnek… Eggyé válsz a másikkal, akár minden pillanatban mással, és átadod magad a teljességnek… Akár egy beszélgetés közben is…
Megindul bennem az áramlás, ami összeköt a másikkal…látom és érzem…nem ez most nem az, amikor látom a másik szépségét…az mindig megvan, itt nem azt látom, sőt nem is látom, hanem csak érzem, hogy megy át és jön vissza…ha tud kapcsolódik, mint a párkapcsolatban…de ez nem arról szól, ez többről szól…kimegy, átmegy és körbemegy…
Ez nem párkapcsolati érzés, nincs szexualitás, meg van, de nem…lehet, hogy csak ülsz mellette, vagy beszélgettek…de jön, elborít és talán már nem akarsz semmit sem…nem bizsereg…több…jelenlét és csak ölelni lehet, tudod ezt a tapasztalást…nincs kezdete és nincs vége…csak történik folyamatosan…persze fel tudod kelteni, de azt maga a NYITOTTSÁG adja meg, hogy nincs akadály…
Nincs kizárólagosság, hogy kivel éled meg, és ez gyönyörű…mert nem birtokolod…hangsúlyozom, ez nem párkapcsolati érzés…ez KAPCSOLAT a mindenséggel….jön az egyik megéled, aztán jön a másik, megint megéled és aztán amikor egyedül vagy, akkor is…Nem vagy tőle aktívabb, sőt…nyugodtabb leszel…megnyugszol…és lehet, hogy jön majd valaki egy, akivel majd még másképp is megéled, de most már nem fontos, mert ott egyesült benned a LÉT…nincs másik fél, de van, nincs elválasztódás, de van….minden más értelmet kap…
Sűrű a levegő…belemozogsz a térbe…és repülsz…