Olvasom Joós István blogját, szívesség.net oldalát és gyönyörű írást találtam…
Mit gondoltok róla?
Ölelés…
„ADNI, bőségből
Megnéztem a kéréseket, és „rosszul lettem”.
Én, aki pedig minden nap itt vagyok.
Pénz, pénz, pénz, élelmiszer, pénz.
Kérek, kérek, kérek.
Tönkremegyek, elvesztem, elveszik.
Emberek!
NEM ÍGY MŰKÖDIK
ADNI kell
Előbb.
Ami bennem van, CSAK AZ érkezhet.
Ha bennem hiány és panasz és szenvedés van.
Akkor hiány és panasz és szenvedés érkezik.
Ha küszködés, akkor küszködés történik.
Ha bőséget érzek, ha adok, ha nem szorulok mindenre rá…
AKKOR pedig ÉRKEZIK is bőség, és mindaz, mit szeretnék.
Így működik az élet.
Ha nem ég a tűz, akkor hideg van.
Egyszerű.
Logikus.
És ez ugyanilyen.
Törvény.
Nem, NEM anyagi helyzet függő.
Van mit adj MOST.
Lehet jó szó is, vagy figyelem.
Vagy IDŐ, egy mosoly.
Mindegy.
Bármi.
Csak KEZDJ el adni.
Érd el, hogy az időd nagyobb részében légy adásban.
Mert addig az életed meg nem változhat.
Csak RAJTAD múlik.
: )
Úgy látom nem elég érthető, írom tehát tovább.
NEM AZ FONTOS, HOGY MIT TESZEL
HANEM, HOGY MILYEN LELKÜLETBEN TESZED
Tehát NEM az a fontos, hogy mit adsz valakinek például itt.
Hanem, hogy amikor adsz, akkor mi van a lelkedben.
Tehát kevés, ha adtál – azon múlik, hogy bőségből adátál-e.
Azon múlik, hogy gazdagnak érezted-e magad az adott pillanatban, és abból adtál-e.
… vagy lelkiiemeretfurdalásból adtál, vagy megfelelési vágyból adtál, vagy mert vissza akarsz kapni, vagy mert „jó” embernek akartad érezni magad, azért adátál.
Az utóbbiak nem adás – csak az önzés egy formája.
EZ a törvény.
Tehát lehet úgy adni milliókat valakinek, hogy az nem szolgálja a boldogságom.
És lehet úgy adni egy-egy mosolyt az utcán vadidegeneknek, hogy azzal a saját éltem is megváltoztatom.
Szeressük egymást!”