Tanárom Philip Bingham oszteopata és craniosacralis biodinamika oktató nyáron jön Magyarországra és képzéseket ad:
Rosemary Wallace Integralt craniosacralis biodinamika oktató tanfolyamai idén Magyarországon
Szeretettel osztom meg veletek Tar Zsolt tanárom szervezésében a következő lehetőséget!
Tanarom Rosemary Wallace ( http://www.integrated-cranial-workshop.com/rosemary.html )
ket darab, egyenkent 5 napos Integrált Craniosacralis Biodinamika I. tanfolyamot tart Budapesten melyek időpontjai:
2014. Július 23. – 27. es Július 30. – Augusztus 3.
Helyszín: Hetholdhaz studio ( Bp. Lovőhaz u. 24. A Mammut mogotti setaloutcaban talalhato – http://www.hetholdhaz.hu/kapcsolat )
A tanfolyam angol nyelven folyik Tar Zsolt tolmácsolásával.
A tanfolyam díja 270 Euro ( ~ 80e Ft )
A részvevők száma tanfolyamonkent maximum 12 fő lehet.
A részvevők száma tanfolyamonkent maximum 12 fő lehet.
A jelenkezés menete:
1) Erre a levélre válaszolva lehet jelentkezni a decoy.soak@gmail.com-cimre, az első 12 jelentkező részvevőként a többiek várólistára kerülnek regisztrálásra.
2) A jelentkezes megerositese a Marcius elejen kikuldendo levelre.
3) A részvétel a tanfolyam díjának felének ( 40e Ft ) átutalásával véglegesíthető, melyet legkésőbb 2013. Május 1.-ig kell megtenni.
A részletekről a résztvevők külön levélben kapnak értesítést.
A tanfolyam díjának másik fele a helyszínen fizetendő regisztráláskor.
4) Ha valaki mégsem tudna részt venni, 2013 Június 15.-ig a jelentkezés lemondható és a befizetett előleg visszautalásra kerül és a várólistán következő ember kapja meg a helyet.
Tovabbi információ:
A részvevők számát illetve a tanfolyam díját Rosemary határozta meg, figyelembe véve a magyar gazdasági helyzetet, jelenleg ez Rosemary legköltségkímélőbb tanfolyama, ugyanezen tanfolyamok máshol Európában 450-550 EURO-ba kerülnek (+ az odautazás költségei és tolmács nélkül ).
Szeptemberben varhatoan lesz II. tanfolyam(ok) is, az idopont(ok) szervezes alatt.
Ezt a levelet tovabbkuldheted annak akit erdekelhet.
Szép napokat kívánok!
Tar Zsolt
Megnyílni a Legvégső felé….
„Amikor megnyílsz a Legvégső számára, az azon nyomban beléd áramlik. Többé nem közönséges emberi lény vagy – túlléptél önmagadon. Most te is azt látod, amit az egész világegyetem lát. Többé nem vagy különálló: megtaláltad a forrást. A mindennapi életben az emberek mind forrás nélkül élnek, és fogalmuk sincs róla, hogy szívük honnan kapja az energiát, hogy ki az, aki lélegzik bennük, és hogy ereikben az élet nektárja kering. Ez nem a test, nem az elme – ez minden kettősségen túl van. Úgy hívják: bhágavat – a bhágavat a tíz fő irányban… Benső lényed, amikor megnyílik, először két irányt észlel: a magasságot és a mélységet. Aztán lassanként, amint e két irány megszilárdul benned, érzékelni kezded magad körül a másik nyolc irányt is, és szétáradsz feléjük is.
Amint elérsz ahhoz a ponthoz, ahol a mélység és magasság találkozik benned, láthatod magad körül az univerzum minden távoli zugát. Akkor tudatod mind a tíz irányba szétárad – az út azonban mindig egy volt.”Osho
január 6. Vízkereszt (Ahogy akarjátok)
http://www.lilithcadmon.hu/kavicsok/vizkereszt-ahogy-akarjatok
Január 6. napja Vízkereszt ünnepe a keresztyén kultúrkörben. Biztosan tudtok mindannyian a házszentelésről meg a jószágitatásról, és ismeritek a szenteltvíz intézményét is.
De azt már nem biztos, hogy tudjátok, hogy a víz mitől lesz szentelt, és hogy mire képes ebben a minőségében.
A vízmágia hatékonyságának megértéséhez az első lépcsőfok, hogy tapasztalatunk legyen arról, hogy a víz feltölthető információval, közismert fogalommal élve: programozható. Több módszer létezik ennek igazolására, elég, ha rákerestek Emoto professzor kísérleteire, beméritek pálcával programozás előtt és után, vagy hasonlók. A lehetőségeknek csak a fantázia és az etika szab határt.
Mi történik, amikor vizet szentelnek? Egész egyszerűen az, hogy a szentelés szertartását végző személy feltölti a vizet a Fény információjával, gyógyító üzenettel, áldással, védelemmel.
Itt vagyok kénytelen lerombolni egy régi tévhitet. (Nem igaz, nem vagyok kénytelen. Örömmel teszem.) Ugyanis vizet nem csak pap szentelhet, hanem bárki. Bármilyen meglepő, a víz megszentelésének nem kelléke a reverenda vagy a Luther-kabát. Sőt – horribile dictu! – még a templom sem. A szenteskedő ábrázatról már ne is beszéljünk.
A víz megszenteléséhez két dolog kell: víz és egy Isten-gyermek. Ember. Gyermek. Asszony. Aggastyán. Akármelyik, bármelyik és minden emberi lény képes ezt a szertartást elvégezni. Sőt, messzebb megyek: el is végzi naponta többször anélkül, hogy tudna róla.
De ennyire nem szaladok előre.
A víz megszentelése abból áll, hogy egy ember valamilyen szertartás keretében, valamilyen módszer szerint koncentrált gondolatai segítségével programot helyez a vízbe, majd azt a vizet belehelyezi abba térbe, ahova szánta. Vagy felhinti az ajtófélfára, vagy megitatja a jószággal, vagy megissza maga, vagy kiönti Földanya testére. Ettől a tér, ahol él, dolgozik, alszik, átveszi a vízbe helyezett információt.
Általában évente egyszer végzik ezt a műveletet szimbolikusan, spirituális technikus segítségével, ami jól van így, mert az egyháznak is kell élni valamiből. De azért vész esetére jó, ha tudjátok, hogy valahányszor kézbe vesztek egy pohár vizet, az mindig átveszi azt az információt, amivel tele van a fejetek abban a pillanatban. Sőt, mi több: az elfogyasztott étel is tudja ugyanezt, csak trapézon.
Zárójelben pirulnék egy verset, midőn összehasonlítom, hogy eleink megáldották az ételt, aztán jött a néma csend, mert „magyar ember evés közben nem beszél” (hanem arra gondol, amit életében meg szeretne valósítani, hogy az étkezés szent ideje alatt ez az információ járja át a bevitt táplálékot és távolról sem azért, mert evés közben beszélni illetlenség, Mazsolák!). Ezzel szemben manapság mikor leülünk enni (ha leülünk enni), szól a mobil, nézzük a híreket, olvassuk a krimit és/vagy a napilapot. Aztán csodálkozunk, hogy került az életünkbe az a masszív felfordulás, amihez persze nekünk semmi közünk.
Tehát, Kedvesek, ha ki akarjátok használni Vízkereszt szent idejét, akkor használjátok ki! Saját gondolataitokat összpontosítsátok valamilyen számotokra kedvező üzenet köré és helyezzétek a tudatotokba, hogy ezt az információt átveszi a kezetekben tartott pohár víz, majd igyátok meg, vagy hintsétek szét, vagy öntsétek ki az Anyaföldre.
Ennyi a szertartás.
Mert „…Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan” (Fekete Könyv, valamelyik kis zsoltár).
Ezért nem kell várni a fehérgalléros nyalka legényre. Nyugodtan kezdjetek neki. Szeretettel, hittel, bizalommal, tudatossággal. (Majd folytassátok minden pohár vízzel, minden tányér étellel.)
Ezzel is úgy van, mint az Élettel. Nem tudtok hibázni.
http://www.lilithcadmon.hu/kavicsok/vizkereszt-ahogy-akarjatok
Böjte Csaba Újévi írása
Az új évet Böjte Csaba egyik írásával szeretném kezdeni…Olvassátok szeretettel:
Ősi bölcs mondás, hogy az ezer kilométeres út is egy lépéssel kezdődik.Ha elakarunk indulni a szeretet útján, akkor minden embert külön külön, és drága szülőföldem minden egyes négyzetméterét külön külön is kell szeretnem. Csak az egymás után sorjázó lépésem csordogáló folytonossága képes megálmodott célomhoz eljuttatni, nem lehet egyetlen lépést sem megspórolni. Ha szereted szülőföldedet melyből vétettél, kezd el szeretni a házad ablaka alatti kis kertedet, udvarodat, otthonod környékét, azt az utat, s annak mentét, mely testvéredhez vezet, szeresd, de ne plátói légiességgel, hanem tettekkel! Szeretetedből tettek fakadjanak, s lépted nyomán tűnjön el a sok száraz tavalyi gaz, s helyettük virág nyíljon azon a földön, melyet őseid is tapostak!
Folytatás:
Karácsony, Új Év avagy emléktisztítás…
ÁLDOTT, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ÖRÖMTELI, BÉKÉS, GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
Emléktisztítás
Te szoktál Karácsonykor takarítani? Csak nem jöhet a Jézuska koszos lakásba, ugye? Miért takarítunk karácsonykor? Én is takarítok, pedig utálok takarítani. Lehet, hogy egész évben nem takarítok, de Karácsonykor valamiért muszáj.
Tetszik, vagy nem, de előbb, utóbb rá kell vennem magam, és, ha egyszer elkezdtem, nem állok le addig, míg minden sarokból ki nem söpörtem a kisöpörnivalót.
Először csak ott tisztogatsz, ahol látszik. Közben rá jössz, hogy máshol is látszik, s mire észreveszed magad, már nyakig vagy a nagytakarításban. Azt hitted megúszod?
Tavaly Karácsony óta bizony összegyűlt a kosz az egész lakásban. Eddig nem akartad látni, de a fény, ami ilyenkor a szívedbe költözik, minden sarkot bevilágít, így az életed rendezetlenebb területei is feltárulnak előtted.
Eljött az önvizsgálat, a számadás ideje. Mi valósult meg tavaly óta a terveidből, az álmaidból? Mi az, ami még mindig fontos, mi az, ami már nem az? Mi az, amit feladtál, mi az, amit feláldoztál, mik az új célok? Csak jönnek és jönnek a kérdések.
Szembesülés van.
Ilyenkor kénytelen vagy megállni, és a saját szemedbe nézni. Furcsa egy mélypontja ez az évnek.
Újjá kell születni, de előtte meg kell halni. Miért kell? Tényleg kell? Igen KELL. Ez az a kényszer, amely a gyereket és az anyát egyaránt belehajtja a születésbe.
Valami véget ér, hogy valami más elkezdődhessen. Nem rekedhetsz meg félúton a szülőcsatornában.
A születés pedig fájdalmas, talán ez a legfájdalmasabb élmény az életben. Előfordul, hogy mindketten belehalnak, de akkor is a világra KELL, jönni.
Mi köze mindehhez a Karácsonynak és a takarításnak?
A takarítás kényszere hasonlatos a születéshez abban az értelemben, hogy meg kell, szabadulj mindentől, ami már nem kell, mindentől, ami már idejét múlt, hogy helyet teremts az újnak.
Karácsonykor rengeteg porfogó tud felhalmozódni. Ajándékokat kapsz azoktól, akik így fejezik ki, hogy fontos vagy a számukra. Évek múlnak el, és az életedből sokan eltűnnek, mert az út, ami összesodort titeket most szétválik, és messze visz egymástól.
Már más a fontos, már mások vesznek körül, de az emlékek még ott vannak az életteredben, sokszor olyan, egykori ajándékok formájában, melyeknek sosem volt igazán funkciója.
Most eljött a Karácsony, a megtisztulás, a takarítás ideje. Szembe kell, nézned a tárgyakkal, amik körül vesznek, és a hozzájuk tapadó emlékekkel.
Lehet, hogy már alig van számodra hely a saját lakásodban. Szeretnél újra levegőt kapni, szeretnél helyet magadnak az életedben és szeretnéd beengedni az életedbe azokat az új impulzusokat, amikre szükséged van a fejlődésed érdekében.
Talán máskor nem veszed észre, most azonban érzed, hogy le kell, számolj magadban minden olyan emlékkel, ami az életed szabad áramlását akadályozza.
Ez eddig oké, de kinek lenne szíve kidobni vagy (Úristen!) tűzre vetni, mondjuk egy plüss macit?!
A szíved szakad meg már a gondolattól is, nem?
Pedig egy régi szerelmedtől kapott tárgy könnyen lehet nehezítő tényező a továbblépésben. Borzasztóan nehéz döntések ezek. Ha helyet akarsz adni az újnak, meg kell, szabadulj a régitől…
Nem arról van szó, hogy minden kapcsolatod, elmúlt barátságod emlékét ki kell, törölnöd a szívedből. Ehelyett, sokkal inkább az a lelki munka áll előtted, hogy a benned keringő emlékeket a helyére tedd magadban.
A szíved hatalmas hely, elfér benne mindenki. Engedd, hogy az emberek elfoglalják benne a nekik fenntartott helyet. Ha ezt sikeresen megteszed, nem lesz már szükség a porfogókra sem.
Mindezt magadért teszed, nem őértük. Hidd el, egyik volt szerelmed sem fogja számon kérni tőled, hogy hova lett a lakásodból a sok évvel ezelőtt, tőle kapott angyalka, plüssállat, kulcstartó, vagy bármi más.
Ha ténylegesen nincs már szükséged a tárgyra, azt mondom, szabadulj meg tőle és tartsd meg az emléket magadnak. Az élmény, az emlék, a tapasztalat mind, mind gazdagabbá tesz, ha nem háborog tovább, mert megtalálta benned a helyét.
Hogy ezek után mi lesz a plüssmacival, az már részletkérdés. Lehet, hogy tényleg az a legjobb, ha rituálisan elégeted valahol, a természet lágy ölén, és a hamvait szétszórod a szélben. Ha úgy érzed, ezt kell tenned, az könnyen lehet, hogy rég eltemetett fájdalmat ébreszt fel, és végre lehetőséget kapsz, hogy meggyászold azt a kapcsolatot, amiben egykor megcsillant a boldogság és a közös jövő lehetősége. Ha megsiratod, meggyászolod, elhamvasztod be nem teljesült álmaidat, képessé válsz leválni az emlékeidről, megtisztulsz és idővel beléphetsz majd egy új, érett párkapcsolatba.
Mert a fájdalom, ha magadhoz öleled, megtisztít.
Az is lehet, hogy rituálisan kimosod a plüssmacit (ha bírja a mosást), így szétválasztod őt, a hozzá tapadó emlékektől. Ezek után – engedve, hogy új életet kezdjen, és örömöt okozzon, mondjuk egy kisgyereknek – felajánlod egy árvaháznak, vagy bármilyen gyerekközpontú intézménynek. Fontos azonban, hogy ne valami ismerősnek ajándékozd. Ez a maci olyan helyre kell, kerüljön, ahol garantáltan nem jön többet szembe veled.
Hagyd a sebet begyógyulni!
Fenn áll azonban a kérdés, hogy mit tegyünk azokkal a tárgyakkal, amelyek a hétköznapi életben is betöltik funkciójukat. Lehet szó bögréről, takaróról, hangszerről, ruhadarabról, vagy más használati tárgyról.
Ebben az esetben ugyanúgy ott a lehetősége annak, hogy egy alapos emléktisztítás után ismeretlen helyre adományozd, és megszabadulj tőle.
Mivel azonban nem csupán porfogóról van szó, ha tényleg szükséged van rá, azt is megteheted, hogy az emléktisztítás után megtartod magadnak, hisz van helye az életteredben. Ha valóban megtisztítod a hozzátapadó emlékektől, bátran tudod használni anélkül, hogy akadályozna a tovább lépésben.
Az emléktisztítás ebben az esetben sem azt jelenti, hogy elfelejted a tárgy származását. Nagyon jól tudod, kitől kaptad, és mivel a mindennapi életedben jó szolgálatot tesz, hálával és minden fájdalom nélkül gondolsz arra, aki annak idején neked adta.
A karácsonyi takarítás halogatása mögött tehát könnyen lehet, hogy a porfogó-gyűjteménnyel való szembesülés kerülése áll.
Ehhez képest egy zen kolostorban – a tudat tisztogatásának eszközeként – gyakorlatilag folyamatosan takarítanak. A söprés, itt meditáció. Jelenlét a pillanatban, időzés a mostban.
Amikor egy gondolat megjelenik, még nem több, mint egy gondolat, és, ha nem foglalkozol vele, hamar tovasuhan. Abban a pillanatban viszont, hogy a múlt emlékei és a jövő reményei hozzá tapadnak, olyan tudati folyamatok indulnak el, melyek menthetetlenül kiszakítanak a jelen varázsából.
Amikor a szerzetes söpör, épp ezeket a folyamatokat söpri ki az elméjéből.
Ahhoz, hogy Te is hódolj ennek a nemes tevékenységnek, nem kell szerzetesnek lenned.
Ezt a gyakorlatot Te is bármikor alkalmazhatod, így élmény lesz a takarítás, mosogatás és minden olyan tevékenység, mellyel egy tárgyat megtisztítasz.
Figyeld a kezed, ahogy mosogat, figyeld a tested mozdulatát söprés közben. Merülj el a cselekvésben, miközben az elméd nem cselekszik. Ez az üres tudat ad teret a spontán cselekedeteknek. Ne tudd, hogy mit csinálsz, és jól fogod csinálni. Válj eggyé a mozdulattal, és az életed újra lüktetni kezd.
Pezsgés van, erő van, áramlás van. Az elme csendjében tisztán szétválik, mi tartozik hozzád és mi az, amit el kell engedned, mint a tovasuhanó felhőt.
Szép Karácsonyt és jó megtisztulást kívánok Neked. Erőt, hitet és bátorságot a tisztánlátásra. ” Kentaur
Maria Loley: A kis betlehemi csillag
Maria Loley: A kis betlehemi csillag
„A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre – éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: – Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.
– Karácsony van – mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.
– Nincs semmi kívánságom – mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. – Egyet szeretnék csak – mondta ki végül. – Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?
– Igen – válaszolta a gyermek. – De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.
– Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem – mondta a kis csillag. – És … hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.
– Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.
A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban. Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:
– Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.
– Megpróbálom! – mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.
A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.
Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.
– Jó estét! – köszönt a kis csillag. – Sötét van itt nálad. Bejöhetek?
– Nálam mindig sötét van – mondta az öregasszony. – Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.
– Köszönöm – mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: – Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.
Te már soha többé nem leszel egyedül – mondta a csillag. – A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.
– Értem – mondta az asszony.
Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.
A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.”
Jeszenszky István ünnepi koncertje
Belépőjegy elővételben december 20-ig 5000Ft,
a rendezvény napján pedig 8000Ft.
Időpont: 2013. december 21. 18:00-19:00 Filmvetítés | 19:00-21:30: Koncert
Helyszín: Mi Mozink Lurdy Ház, 1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.
December 21-e az ősi magyar hagyományok szerint a Fény Ünnepe, a Napisten újjászületésének és a téli napfordulónak a napja, és őseink szokása szerint ez az új év kezdete. Ilyenkor őseink a máglyák tetejéről sólymokat röptettek az ég felé, a nép üzeneteként a Napisten, az Élő Világegyetem számára, jeléül a Nap erejével fenntartott szövetségnek. Ez minden évben az a nap, amikor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség – ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban. A Természet átfordul téli, látszólag halott időszakába, de az Ember ekkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkáit. Nem véletlen, hogy minden ősi nép emlékezetében él a Napforduló ünnepe, a Fény ünnepe.
2013. december 21-én Jeszenszky István lemezbemutató gyógyító szertartást tart, és bemutatja a róla készült dokumentumfilmet is a nagyközönség előtt. István világhírű zenész, évről évre járja a nagyvilágot Mexikótól Iránig, a több évtizedre visszanyúló munkássága alatt több tízezer embernek adott koncerteket. Gyógyító szertartása alatt minden lélek gyógyul, különleges hangszerei által olyan energiákat mozgat meg, amik harmóniát teremtenek az emberben, helyreállítják a test és lélek megbomlott egyensúlyát, egyenletessé teszik a szívverést és a légzést. Tisztít, egyensúlyt teremt és feltölt életenergiával. Az István által használt különleges hangszerek tisztítanak, egyensúlyt teremtenek, feltöltenek életerővel, és erős öngyógyítást indítanak el a szervezetben.
Mooji: A társas érintkezés hiánya
http://www.youtube.com/watch?v=D_bFh8jdhws
Ajánlom szeretettel magyar felirattal…
Agyi-gerincvelői folyadék (CFS) szerepe és áramlása
Nagyon jó demonstrációt készítettek, amely szemlélteti a Craniosacralis(Cerebrospinalis) folyadék termelődését és áramlását, szerepét:
https://www.youtube.com/watch?list=PLC1E7F33C565E77C9&v=K9BYEO9725k