Diszlexia kezelésében is segít a craniosacralis terápia!
Tapasztalataim szerint, az kezelések hatására letisztul és megszépül az íráskép, a koncentrációs képesség javul, valamint a diszlexia alap tünetei közé tartozó betűk tévesztése, kihagyása ritkábbá válik, majd megszűnik.
A craniosacralis terápia során egyebek mellett, a falcsontok ellazításával, az alattuk húzódó, nagy felületű agyhártyát, és a nagyagyi sarlót is finoman el tudjuk lazítani. A halántékcsontok kezelésével, az agyi interkraniális membránrendszer vízszintes síkját alkotó kisagysátrat lazítjuk el. Ezzel jobb vérellátást biztosítunk az agynak, a craniosacralis folyadék számára akadály mentesítjük a területet, valamint csökkentjük majd megszűntetjük a koponya és a nyakszirtcsigolyák feszültségeit. A jobb vérellátásnak, a craniosacralis folyadék szabadon áramlásának, a testi és lelki feszültség megszüntetésének köszönhetően, javíthatjuk a tanulási és koncentrációs képességet. A diszlexiáról A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. A diszlexiának két típusát kell megkülönböztetnünk, ezek: • Fejlődési diszlexia A fejlődési diszlexia kialakulásáért örökletes okok, a születés során szerzett apró károsodások vagy egy baleset következményei a felelősek. Okozhatja az idegrendszer részleges fejletlensége is. • Szerzett diszlexia A szerzett diszlexia esetén a részképességzavart a környezeti tényezők, lelki okok okozzák. Ekkor a diszlexiának biológiai oka nincs, az idegrendszerben nincs sérülés, a diszlexiát például érési késés, az olvasástanítás során elkövetett módszertani hiba vagy hátrányos szociális helyzet idézi elő. A diszlexia oka lehet még a vizuális kultúra túltengése és az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása). A szerzett diszlexiát másodlagosnak is nevezik. A diszlexia okai lehetnek: – Látásszervi zavar, látóideg- pálya rendellenesség. ( Ez a diszgráfiának (írászavar), a diszkalkuliának (számolászavar), azaz a részképesség zavarainak egyaránt oka lehet.) – Idegrendszeri fejlődés során általában egyéves kor előtt gátlás alá kerülő csecsemőkori primitív reflexek (kereső-szopó reflex, tenyérreflex, Moro-reflex, stb.) egy részének rendellenes fennmaradása. Vagy a kúszás – mászás – járás sorrendjének felborulása, vagy egyes szakaszok kimaradása. – A diszlexia egyik leggyakoribb típusának (ami a szakirodalmi adatok alapján világviszonylatban az esetek csaknem 65-7O%-át teszi ki), autoimmun eredete van. Ha újszülött korban elkezdenénk a terápiát, sokkal kevesebb lenne azon gyermekek száma, akik magatartászavarral vagy egyéb panaszokkal élnek. Ugyanis, a születéskor hirtelen megszűnik a magzatvíz nyomása, és ezzel a kiegyenlítődés is, ami a koponyán belül addig megvolt. Ennek hatására a koponyacsontok elmozdulhatnak, ami később hiperaktivitást, diszlexiát és egyéb gyermekkori zavarokat okozhat.