Miért akarunk állandóan sikeresek lenni és gyermekeinket is arra ösztönözni, hogy sikeresek legyenek? Mindenhol ezt olvasom, hogy hogyan legyél sikeres??? Hogyan neveljük a gyermekeinket, hogy sikeresek legyenek? Mi az, hogy sikeres? Ki határozza ezt meg? Te magad vagy más? Teljesítmény kényszeres világban élünk…. Egy gyermek csak lenni szeretne boldogan, biztonságban, nem sikeresen…Én szerintem mi felnőttek is…Csak egyszerűen lenni és csinálni a dolgunkat szeretetben…ne kelljen már mindig valamilyennek lenni…csak lenni, olyannak, amilyen éppen vagy, vagy van a gyermeked…elég már az olyanná levésből….ne tegyük tönkre a kicsiket…és magunkat…tégy meg mindent, amit tehetsz magadban és ennyi elég… Igen van olyan, amikor sikerül elérni valamit…túllépsz a korlátaidon például… de arra nem szoktuk azt mondani, hogy sikeres vagyok, mert kiléptem a komfortzónámból…5-ös kap az iskolában a gyermeked, az sikeres? És tud játszani felhőtlenül, stresszelés nélkül? Tudunk-e egyenlően lenni, megkülönböztetés nélkül, amikor nincs sikeres és sikertelen ember? Amikor csak az embert látod, a lényt, a fényecskét, ami ott belül ragyog mindenkiben egyformán? Az maga a siker, hogy megteszed azt amire képes vagy ott, akkor pont…és elfogadásban vagy ezzel, így magaddal….Szeretlek, csak ennyi-sikeresen 😉