Kinek az érzését érzed? A sajátod vagy a másé…van e közöd hozzá…

A munkám, tanítása554225_4877415976161_648013493_nim során mindig szembe találkozok ezzel a kérdéssel.

Ha érzek valamit, akkor az kié?

Az enyém…

a páciensemé…

barátomé…

ismerősömé…

világé…?

Igen ez egy nagyon fontos kérdés,hiszen, akkor hogyan tudjuk megismerni magunkat, a saját érzéseinket, és van e jogunk egyáltalán azzal foglalkozni, hogy a másikban éppen mi zajlik…Ahogy egyre jobban érzékenyek vagyunk a környezetünkre, ezek a dolgok megjelennek az életünkben és összezavarhatnak minket. És ez nem csak a munkában lehet igaz, hanem a magánéletben is.

Hogyan tudok segíteni másoknak úgy, ha befolyásol a másik állapota…Nem, akkor nem tudsz segíteni…semmilyen körülmény között.

Adyashanti, aki egy kedves tanítóm, írja ezt a „Világod vége” könyvében:

„Világosan kell látnunk, hogy mindenkinek megvan a felelőssége; hogy nem feltétlenül kell érezned mindent, amit valaki más érez. Amit valaki más érez, az az ő dolga. Talán hozzáférésed van mások érzéseihez, de ez nem azt jelenti, hogy ezeket sajátodként kell megtapasztalnod. Néha alapvetően elfogultak vagyunk saját empatikus képességünkkel szemben, és ez már önmagában is problémás lehet. egy részed talán kellemetlennek találja, hogy érzed, hogy érzed, mi történik másokban, de egy másik részednek esetleg tetszik. mintha kihallgatnád mások energetikai állapotát. ha tudat alatt élvezed ezt, akkor egyre gyakrabban fog megtörténni. Ha viszont nem igazán törődsz vele-de nem utasítod el, de nem is keresed a módot rá-, akkor a figyelmed arra fog irányulni, amire helyénvaló irányulna. Olykor helyénvaló érzeni mások érzéseit, különösen, ha lelki közösségben vagy mély kapcsolatban vagy velük. Ilyenkor segíthet abban, hogy kinesztikus szinten is megértsd őket. de elkezded felismerni, hogy nem feltétlenül kell érezned olyanok érzéseit, akikkel nem vagy kapcsolatban. Megérted, hogy ami az ő dolguk, az az ő dolguk, nem a tied. Ez nem azt jelenti, hogy érzéketlenek vagyunk. Így hangolódunk össze az újdonsült érzékenységünkkel, hogy ne avatkozzunk túlzottan bele mások dolgába. „

Ébredés

csillagElképzelem, hogy vállamtól lefelé megbénulok…

Megpróbálom, amilyen színesen csak lehet elképzelni a környezetemet…

és megfigyelni gondolataimat, érzéseimet…

Látom azokat a változásokat, amelyeket a paralízis okozott az életemben:

munkámban és más tevékenységeimben…

kapcsolataimban

az önmagamról kialakított képben…

önmagamhoz való hozzáállásomban…

imaéletemben és Istenhez fűződő kapcsolatomban…

az életről alkotott elképzelésemben-

Elképzelem például, hogy hogyan reagálok a napi hírekre…

milyen a munkámhoz való viszonyom, hogyan értékelem azt…

hogyan viszonyulnék az időhöz…

az elért eredményekhez..

a szeretethez…

a fejlődéshez….

az élethez…

a gyarapodáshoz, növekedéshez…

halálhoz…

Elképzelem, hogy milyen lenne egy átlagos napon a reggeli felébredéstől az esti elalvásig:

mi lenne az első gondolatom a felébredésem után…

hogyan étkeznék…

hogyan tudnám szükségleteimet elvégezni…

munkámat…

a terápiát…

hogyan, mivel szórakoznék…

mit imádkoznék…

Este néhány percet hálaadásra fordítok.

Hálás vagyok a beszéd ajándékáért: hiszen ki tudom fejelzni szükségleteimet és érzéseimet…

másokhoz tudok fordulni…

sőt még segíteni is tudok nekik…

Hálás vagyok a hallásért:

hallom a zene hangjait, a madarak dalát és az emberi hangokat…

Hálás vagyok a látásért:

nézhetem a virágokat…

a fákat…

az éjjeli csillagokat…

és a barátaim arcát…

Nagyon hálás vagyok az ízlelésért…

a szagokért…

az érintésért…

a gondolatokért…

az emlékezésért…

a képzeletért…

és az érzésekért…

Itt az ideje, hogy hálás legyek magáért a bénulásért. Addig gondolkodom, hogy milyen áldásokat hozott ez számomra…amíg ajándékként nem látom a paralízist…

Ha ez sikerül, megkóstolom majd a legtisztább miszticizmus pillanatát, nevezetesen azt, hogy elfogadok mindent olyannak, amilyen.

Most pedig olyasvalamire gondolok, amire neheztelek…

aminek ellenállok…

valamilyen testi bajra, problémára…

egy betegségre…

elkerülhetetlen helyzetre…

valamilyen életemet befolyásoló körülményre…

múltbéli eseményre…

valakire…

Lépésenként ezzel is azt teszem, amit a „bénulásommal” tettem. Természetesen anélkül, hogy feladnám arra való vágyamat és erőfeszítésemet arra, hogy amennyiben lehetséges, megszabaduljak tőle, jussak el arra a pontra, hogy hálás vagyok érte…

mindenért…

minden egyes dologért…

(Anthony De Melo: Forrás fakad)

Elengedés…év vége felé…

Jön az év vége és ilyenkor érdemes átgondolni, hogy mi is történt az életünkben, mit terveztünk és mit valósítottunk meg belőle…Milyen fel nem dolgozott sérelmek, problémák nyomják még a szívünket, vállainkat és érdemes ilyenkor elgondolkozni azon, hogy tényleg tovább akarjuk-e ezeket cipelni a következő évre…Az összegzés fontossága minden hagyományban megtalálható és ezzel együtt az elengedésé is. Amit nem tudtunk megvalósítani érdemes megnézni milyen akadály miatt. Mi volt az a tényező, ami által nem ” jött össze”, nem valósulhatott meg. Valami külső tényező (ami persze nincs…) vagy egy belső mintázat, szokásból eredő reakció, viselkedés akadályozott minket meg…Milyen félelmek uralják a beteljesülést például? Át tudom e tervezni, hogy másképp alakuljon? A megszokásainkból kialakuló reakciók sajnos sok mindenben gátolnak minket és emiatt nem jutunk néha egyről a kettőre. Ahhoz, hogy „túl jussunk” egy-egy esemény „nyomán”, és a berögzült érzelmeink ne befolyásolják a következő reakciónkat, -amelyeket testünk tárol a szövetekben, agyhártyákon és mintázatoknak is hívjuk őket- és hogy megváltoztassuk őket, ehhez többféle technika létezik, ilyen a meditáció, craniosacralis terápia, mentális gyakorlatok. De egyben mindegyik hasonló: a legfontosabb az elengedés…Ez nem könnyű és a gyakorlatban is azzal találkozok össze, hogy ezt most hogyan kell is csinálni, ha nem akarok máshoz menni terápiára?

„Minden élettapasztalat, legyen bármily „tragikus” is, tanulságot tartogat számunkra. Amikor felfedezzük és tudomásul vesszük a bennük rejlő ajándékot, bekövetkezik a gyógyulás. Az állását elveszítő férfi például egy kis idő után visszatekintve meglátta, hogy munkájába voltaképp már réges-rég belefásult, és mókuskerék lett az élete. Ráébredt, hogy még a gyomorfekélyét is ennek köszönhette. Mielőtt elveszítette az állását, annak csak az előnyeit látta. De most, kívülről visszanézve, az általa fizetett fizikai, mentális és érzelmi árat is kezdte észrevenni. Állását elveszítve nyitottá vált új készségek és adottságok felfedezésére, sőt új és ígéretes karrier építésébe fogott. Élethelyzeteink tehát a növekedés, a tapasztalás és a fejlődés lehetőségei. Utólag visszatekintve bizonyos esetekben úgy tűnik, hogy az esemény mögött tényleg ott rejtőzött ez a tudat alatti szándék. Mintha a tudatalattink mindvégig tudta volna, hogy bizony valami fontosat kell megtanulnunk, és akármilyen fájdalmas is, ez az egyetlen módja, hogy megtapasztaljuk. „(részlet Dr. Hawkins Elengedés c. könyvéből)

Most jelent meg Dr. Hawkins könyve erről, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki már mindent végig próbált és még is talál olyan dolgot magában, amit nem tudott elengedni… Boldog megújulást kívánok az év végére még 🙂

10687533_938024676226304_3730213310886673807_ohttp://filosz.hu/konyvek/elengedes/

„A dr. Hawkins által részletezett elengedés egy olyan egyszerű és hatékony módszer, melynek segítségével felszámolhatjuk a szeretet, az öröm, a siker, az egészség, sőt még a megvilágosodás belső gátjait is. Bár dr. Hawkins gyakran nevezi az elengedést „technikának”, mégis inkább egy az emberi természetbe kódolt, gyakran öntudatlanul is megélt belső elmozdulásról van szó. Ha ezt egyszer tudatosan végigkísérjük, olyan eszközzé alakíthatjuk, amelynek az élet bármely területén hasznát vehetjük, legyen az fizikai vagy érzelmi egyensúly, kreativitás, pénzügyi siker, szakmai előmenetel, kapcsolatok, nemiség vagy spirituális növekedés.”

A Craniosacralis terápia alkalmazása az amerikai foci(NFL) játékosoknál-CBSNews12 televízió tudósítása

Ricky Williams partners with local institute for head trauma treatment research

http://http://www.cbs12.com/sports/stories/vid_1160.shtml

By Matt Lincoln/CBS 12

JUPITER, Fla. – Former Dolphin Ricky Williams is working with the Upledger Institute in Jupiter, to prove that there’s a treatment for head trauma that actually works. The bright lights, high volume, and constant movement of a football field. Quite the contrast, inside the Upledger Institute, where the only sounds are some whispering and the whirring of a small fan.. This is not your typical huddle, but there is a football player in middle. „I believe that this work can show change that doctors don’t believe is changeable,” says Ricky Williams. The former Dolphins running back and four other former NFL players, are undergoing Craniosacral therapy in Jupiter.  Developed by Dr. John Upledger, the therapy helps regulate the flow of cerebral spinal fluid throughout the body. That’s accomplished by multiple therapists listening to the needs of the patient, and working with the tissues throughout the body. „We’re not coming up with an idea of what they need,” says Upledger team facilitator Chas Perry.  „We’re feeling their tissues and applying that, we are feeling the life of the client.” „It’s just been a couple of days, and players say they are astounded how great they feel,” says CEO John Upledger. The craniosacral therapy can fix ailments throughout the body, but it’s unique in what it can do for the brain. „Football players have a headache that never really ends,” says Williams. „This work allows my head to breathe.” „Our feeling is the NFL will take note and say ‘There is something to this’,” says Upledger. „And they will help us get our work out to a broader audience. Upledger says this treatment not only works for people who’ve suffered head trauma, but he’s seen success in autistic children, and Vietnam veterans as well.

Thursday, July 24 2014, 12:23 AM EDT

A terapeuta dolga a szeretet – interjú Feldmár Andrással

Aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből. Ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. Az ember gyógyíthatja önmagát. (Feldmár András)

ember_feldmar – A jó terapeuta soha nem akar segíteni – írja egyik könyvében. Mi a célja a terapeutának, mikor jó egy terapeuta?
– A jó terapeuta azt gyakorolja, hogy ne legyenek vágyai. Páciensei nagyon gyakran attól szenvednek, hogy gyermekkoruk óta a mások vágyait fontosabbnak kellett tartaniuk saját vágyaiknál. A mai világban a terapeuta rendelőjén kívül az ember mindenhol elvárásokkal találkozik. Akitől gyerekkorában túl sokat vártak el, annak csak két lehetősége van: lázadni vagy engedelmeskedni. A baj az, hogy az ellenállás és az engedelmeskedés sem autentikus. Aki egy ilyen családból jön, nem tudja, hogy ő ki, mivel nem ismeri a saját vágyait, ugyanis mindig valaki másnak a vágyait kellett kielégítenie. Ha egy ilyen ember bekerül egy terapeuta rendelőjébe, s az a terapeuta ugyanolyan, mint a szülei voltak, vagyis elvárásai vannak, akkor inkább spórolja meg a pénzét, mert ott is ugyanaz a játszma folyik, ott sem lesz alkalma megtalálnia önmagát. Egy jó terapeuta úgy viszonyul a pácienséhez, amint a jó szülőnek kellene viszonyulnia a gyerekéhez. A jó szülő odafigyel a gyerekre, és hozzásegíti, hogy megvalósítsa önmagát. A jó szülőnek bíznia kell abban, hogy egy kis segítséggel a gyerek jobban tudja, hogy neki mi kell, mint bárki más. A jó terapeuta is mélyen hiszi, hogy a páciens jobban tudja, neki mi kell, mint bármelyik okos terapeuta vagy pszichiáter. Arrogáns dolog azt hinni, hogy én jobban tudom, neked mi kell, mint te magad. Egy orvos természetesen jobban tudja, mint én, hogyan kell a törött karomat rendbe tenni. A pszichoterápia azonban nem olyan, mint az orvostudomány, és nem is lett volna szabad pszichiátriaként annak részévé válnia. A terápia inkább az etikára vagy a politikára hasonlít, ahol, mint azt már Arisztotelész megmondta, minden helyzet más, s nem lehet általánosítani. Ezért a terapeutának a jelen helyzetre kell reflektálnia, abban kell részt vennie. A jelen helyzetet nem lehet elméletileg meghatározni, azt élni kell. A terapeuta dolga az, hogy amint érzi, mi a baj a pácienssel, szavakba öntse és tükrözze, hogy a páciens rájöjjön, mit tesz tudat alatt másokkal. A terapeutának még arra sem szabad vágynia, hogy a páciens jobban legyen. Én nem űzném ezt a foglalkozást 42 éve, ha nem látnám, hogy a páciensek rátalálnak önmagukra, de ez legyen az ő akaratuk, és ne az enyém. Nekem egyetlen elvárásom lehet, hogy fizesse ki a honoráriumot, amiben megállapodtunk.    
– Olyan szakemberként, aki bevallása szerint azért lett terapeuta, mert traumatizálták, hogy látja: lehetséges teljesen megszabadulni a gyermekkorban elszenvedett traumáktól?  
– Nem hiszem, hogy az ember megszabadulhat bármitől. A Vancouver környéki szigeteken erős szelek fújnak, s vannak olyan fák, amelyek folyamatosan 45 fokos szögben állnak, a szélirányba dőlve, mivel mikor csemeték voltak, már akkor is arról fújt a szél, s emiatt ferdén nőttek. Ezek sosem lesznek egyenesek, mégis egészséges és gyönyörű fák. Aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből. Ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. Az ember gyógyíthatja önmagát. Azt teheti, hogy megsiratja, meggyászolja, ami történt vele. Azok, akik traumán estek át, és csak dühöngenek, vagy sajnálják magukat, nem tudnak továbblépni. Azonban, ha az ember szeretettel van körülvéve, s ebben tud a terapeuta segíteni, akkor amint megbízom a másikban, és érzem a szeretetét, elkezdek sírni, mert emlékszem arra, amikor ez nem így volt, amikor egyedül voltam, és nem szerettek, amikor nem lehetett élni, csak túlélni. A sírás, a gyász azt jelenti, hogy elfogadjuk a veszteséget, amit a trauma okozott, s amikor vége a gyásznak, mehetünk tovább.
– Napjainkban rengeteg a zátonyra futott párkapcsolat, a válással végződő házasság. Általánosságban mi ennek az oka? Hogyan jelenik meg a párkapcsolatban a szabadság? Hiszen ön azt vallja: „szabadság és szerelem”.
– Az alapvető probléma talán az, hogy nagyon sokan összekeverik a vágyat a szeretettel. A vágy nem szeretet, és a szeretet nem vágy. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, egyszerűen csak más. Például azt mondom, hogy szeretem a marhasültet. Ez azt jelenti, vágyom arra, hogy marhahúst egyem, nem pedig azt, hogy szeretem a tehenet. Gyakran amikor egy ember azt mondja a másiknak, hogy szereti, akkor az menekülni akar, mert érzi, hogy számára ebből semmi jó nem fog származni. Érzi, hogy az illető, aki azt mondja, „szeretlek”, tele van elvárásokkal, vágyai vannak, használni és kihasználni akar. A szeretet semmire sem vágyik, ezért is mondtam azt, hogy a terapeuta dolga a szeretet. Párkapcsolatokban nagyon gyakran az történik, hogy két éhes ember meg akarja enni egymást. Ebből nyilvánvalóan harc lesz, és rövidesen véget fog érni, még akkor is, ha az egyik odaadja magát, hogy a másik egye meg, mert ő semmivé válik, a másik meg kövér lesz. Nagyon gyakran az történik a párokkal, hogy az egyik azt mondja: mi ketten legyünk egyek, és az az egy legyek én. A struktúra tehát dominancia és szubmisszió, ami nem tarthat soká, és unalmas lesz. Ha azt mondom, hogy legyek én a kutya és legyél te a farkam, akkor örökké egyek leszünk, de ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha te úgy mozogsz, ahogy én akarlak csóválni, tehát ha aláveted magad az én akaratomnak. Ha nem így lesz, akkor nagyon dühös leszek rád. A kutya is megharapja a farkát, ha az önállósítja magát, és úgy mozog, ahogy akar. Általában a férfiak azért verik a feleségüket, mert amikor a nő valami önállót mond vagy tesz, akkor megijednek, hogy önállóvá válik, és már nem fogja szeretni, s vissza akarja kényszeríteni az alávetettség állapotába. Miért lennél velem, ha nem vagy a részem? Azt akarom, hogy függő legyél, mert ha önálló vagy, akkor nem tudlak irányítani. Az igazán jó kapcsolatban nincs ilyen, ellenben van annyi tér, hogy két teljesen önálló ember önmaga tudjon lenni, s ne kelljen megváltoztassák önmagukat, hogy a másiknak megfeleljenek. Nem megfelelésről van szó, hanem elfogadásról és támogatásról. A jó kapcsolat kritériuma, hogy velem szabadabb a másik, mint ha egyedül lenne, nem kell a szabadsággal fizetni a kapcsolatért.
– A stressz szintén a jelenkor egyik heveny lelki problémája. Tud ellenszert javasolni?
– Természetesen tudok. Aki megoldotta ezt a problémát, az a Montrealban dolgozó magyar származású biológus, Selye János volt. Ő azt mondta, nem maga a stressz a probléma, hanem az, hogyan reagálunk rá. Lényegében négy lehetőség van: küzdök ellene hatékonyan, menekülök hatékonyan, menedéket keresek hatékonyan, vagy beteggé teszem magam. Tehát ha nem akarom beteggé tenni magam, akkor választanom kell az első három közül.
– Furcsa módon az emberek jelentős hányada a negyedik lehetőséget választja.
– Sajnos igen. De itt a pszichoterápia segíthet, mert én bátorítani tudom a pácienseimet, hogy harcoljanak, meneküljenek, vagy keressenek védelmet.  
– Ön melyik megoldáshoz szokott folyamodni?
– Ha visszanézek az életemre, akkor azt látom, hogy mindhármat használtam. Elmenekültem az anyámtól, Magyarországról Torontóba, mikor a szüleim megérkeztek Torontóba, akkor elmenekültem Vancouverbe, elmenekültem két házasságból. Ugyanakkor harcolni is tudok, és védelmet kérni is, tehát mind a hármat alkalmaztam. Tulajdonképpen egyik módszer sem jobb, mint a másik. Már Mark Twain megírta, hogy hülyék vagyunk mi emberek, ha azt hisszük, hogy a nyúl kevésbé jó állat, mint az oroszlán, mert elmenekül, és nem harcol. Hát hülye lenne a nyúl harcolni, és hülye lenne az oroszlán menekülni. Mindhárom lehetőség remek. Magyarországon elviselni, kibírni valamit virtusnak számít. Aki sok mindent kibír, az értékes embernek számít. Az, hogy ebbe belebetegszik vagy belehal, nem számít. Rövid távon, amikor túlélni kell például egy háborút, akkor természetesen jó, ha az ember kibír dolgokat. Amikor azonban béke van, amikor már élni lehet, nem csak túlélni, akkor minek bírjak ki helyzeteket, amelyek nem jók nekem? Akkor harcolni kell, menekülni kell, vagy védelmet kell keresni, rá kell jönni, hogy a végsőkig kitartani nem virtus.
– Skype-jelmondata Death is the road to awe (A halálon át vezet az út a tisztelet felé). Mire utal ez?
– A régi görögök azt mondták, azért élünk, hogy gyakoroljuk a halált. Arra rájönni, hogy véges az életünk, félelmetes felismerés, de nem szabad kikerülni, mert ez a valóság, s lehet, azért ölünk, és azért nem szeretjük egymást, mert nem engedjük be a tudatunkba azt a tényt, hogy mindannyian az akasztófára várunk. Ha tudatosul, hogy én is és te is a sír felé megyünk, akkor talán megesik a szívünk egymáson. De ha ez olyan félelmetes, hogy a tudatosságból kizárjuk, akkor kínozhatjuk és becsaphatjuk egymást. Erről szól a jelmondat. – Eredeti, az általános tudományos állásponttól nagyon eltérő a véleménye a pszichés betegségeket illetően.
– Pszichés betegség nincs. Ezt Szász Tamás már ezerszer kifejtette, csak senki sem figyel rá: az embernek vagy agybaja van, vagyis az agyának van egy betegsége, vagy problémái vannak az élettel. A pszichés betegség egy rossz metafora, és ebből él a pszichiátria. Abban a pillanatban, hogy felcímkézünk valakit, degradáljuk az illetőt, úgy tekintjük, mint egy csoport részét, például a depressziósok egyikét. Akkor nekem nem kell téged megismernem, hanem megnézem a könyvben, hogy mit kell csinálni a depressziósokkal.   A gyógyszergyárak persze milliárdokat keresnek azzal, hogy egy egzisztenciális problémát, például a reménytelenséget kinevezik depressziónak, betegségnek. A pszichiátria nagy része tulajdonképpen elnyomja az embereket, vagy segíti azokat az erőket a társadalomban, melyek elnyomják és kihasználják az embereket, mivel azt mondja: mindannyian börtönben vagyunk, nem változtathatjuk meg az életünket, változtassuk meg inkább a biokémiánkat, és akkor el tudjuk viselni az elviselhetetlent. Én nem így gondolom.
– A Kanadában töltött évtizedek után mi késztette rá, hogy aktivitásának jelentős részét Magyarországra összpontosítsa?
– Nem tudom. 1992 táján kezdett el érdekelni a magyar pszichológia, de csak egy érdekes magyar pszichológust találtam, dr. Bagdi Emőkét, a többiek unalmasak voltak. Ő gyönyörűen írt és szépen gondolkodott. Ezt megírtam neki, ő pedig meghívott, hogy tartsak előadásokat a debreceni egyetemen. Így kezdődött. Nagyon élveztem, pedig akkor még alig tudtam magyarul, hiszen egy 16 éves fiatal szókincsével rendelkeztem, angolul gondolkodtam. Elkezdett egyre inkább érdekelni, hogy megtaláljam a gyökereimet a magyar nyelvben, magyarul is ki tudjam fejezni magam. Úgy érzem, azóta sokat fejlődtem.
Szerző: Pengő Zoltán
forrás: delfinstudio.hu

Integrál Taichi Flow gyakorlás indul októberben

DSC05015
Október első keddjétől indítok kezdő Integrál Taichi gyakorlást a Rózsadomb Centerben , Törökvész út 87-89. V. emelet
Az új tanterv szerint most a kezdő képzés időtartama 3 hónap, amelyben egy összefüggő (flow) rávezető gyakorlatsort-amelybe az Integrál Taichi 10 formája beépült- tanulunk meg és gyakoroljuk, így finoman rávezetve a testet a későbbi erőteljesebb gyakorlatokra. A FLOW gyakorlatok rugalmassá teszik a testet, erősíti az állóképességet, beindítják az energia áramlását a testben, a meridián csatornákon keresztül. A 3 hónapos képzés után folytatódik a 10 forma pontosítása és légzéssel való összekapcsolása, amely szintén 3 hónapos képzés keretében fog történni.
Időpont: Októbertől: Minden kedden 19-20:30
Díja 1800 Ft/alkalom vagy 18000 Ft/ 3 hónap (21600 helyett) és 2 részletben a 3 hónap 2×10000 Ft. Az ár tartalmazza az öltöző és szauna használatát is.
Ha szeretnél jönni, kérlek erősítsd meg ennek tudatában a részvételedet és, hogy melyik fizetési konstrukciót választod. A hely limitált létszámot fogad be, ezért csak azoknak tudom biztosítani a helyét, akik jelezték előre. Köszönöm.
integraltaichi.gaby@gmail.com

Integrál Taichi tábor Balatonbogláron külföldi a Global ITC oktatóival

ITC tábor 2014 2

INTEGRÁL TAICHI TÁBOR A GLOBAL ITC OKTATÓIVAL

Idén a Global ITC nemzetközi oktatói segítségével rendezzük meg a táborunkat Balatonbogláron!

  • Ha szeretnél egészségesebben élni

  • Egy olyan rendszert megismerni, ahol a testtel és a tudattal egyaránt foglalkoznak

  • Eleged van a nehezen megjegyezhető formagyakorlatokból

  • Szeretnéd tudásodat elmélyíteni

  • A mindennapi életbe beilleszthető gyakorlást keresel

  • Nehezebben mozogsz, de feltöltenéd a tested

  • Együttérzésben szeretnél élni a világgal

  • Keresed a közösséged, ahol szabad lehetsz

  • Szeretnél nemzetközi oktató lenni és a világban utazva tanítani

Oktatók a Golbal ITC nemzetközi szervezetből:

Joan He (Franciaország) és 2 segítője: Kim Dan és Vicky (USA)

967042_509123962481569_868929905_o

Időpont: 2014. július 22-27

Helyszín: Balatonboglár,

2-3-4-6 ágyas szobák

5 percre a szabadstrandtól

Ár: 45 000Ft teljes ellátással

(3x vegetáriánus étkezés)

Program tervezet:

  • Reggeli chikung, meditáció

  • Kezdő, haladó Integrál Taichi gyakorlás

  • Integrál Taichi flow, mixform tanulás

  • Relaxáció, jóga

  • Beszélgetések a mindennapi életben való gyakorlásról

  • Öröm, móka, kacagás garantált!

Bővebb információ az Integrál Taichiról és a szervezetről:

www.csshungary.com, www.compassheart.com

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Jelentkezni lehet: e-mailben az integraltaichi.gaby@gmail.com címen és 10 000 Ft előleg

befizetésével (számlaszámot e-mailben küldjük) 2014. június 30-ig.

A határidő lejárta után az ár 3000 Ft-tal emelkedik.

(A szobákat a jelentkezés sorrendjében foglaljuk le.)

Várunk szeretettel!

Compass Hungary- „Iránytű az együttérzésért” Egyesület

ÁllKAPOCS IZÜLET ÉS KAPCSOLATAI-Miért is fájhat a fejünk?

A craniosacralis terápia hatékonyan oldja a feszüléseket és ezzel megszüntethető a fejfájás, aminek az okát nem mindig tudjuk. Egy ilyen lehetséges ok a állkapocs izület feszülése.

ÁLLKAPOCS IZÜLET (Temporomandibularis) ÉS KAPCSOLATAI: stressz – fájdalom – feszülés. Az állkapocs (temporomandibularis)-ízület az a hely, ahol a mandibula (az alsó állkapocs) ízesül a koponya halántékcsontjával. Akárhányszor csak rágunk, mozgatjuk, de beszéd közben és nyeléskor is, mindig mozog (nagyjából minden percben). Ezért ez a test egyik leggyakrabban használt ízülete. A temporomandibuláris ízület a koponya halántékcsontját és az alsó állcsontot (mandibulát) köti össze. Két ilyen ízület létezik, az arc mindkét oldalán egy-egy, közvetlen a fülek előtt. Az ízületetet inak, ínszalagok és izmok rögzítik, és ezek felelősek a mozgatásáért is. A temporomandibuláris ízület a test egyik legbonyolultabb ízülete, zsanérként nyílik és csukódik, előre-hátra és jobbra-balra csúszik. A rágás alatt jelentős nyomásnak van kitéve. Az ízületben egy különleges, diszkusznak (korongnak) nevezett porc található, ami megakadályozza a koponya és az állkapocs közvetlen érintkezését. A temporomandibuláris rendellenességek, melyeket sokszor TMI- (temporomandibularis ízület) rendellenességeknek hívnak, leggyakrabban 20-as éveik elején járó nőkben, vagy 40-50 éves kor között fordulnak elő (előfordul veleszületett kóros temporomandibularis ízület is). A TMJ (temporo-mandibularis joint) -állkapocs ízület közvetlen kapcsolatban van a trigeminus idegpályával, diszfunkció esetén több ok állhat fenn: az állkapocs körüli izmokban levő egyensúlytalanságok, amely a görcsökből és a trigger pontokból erednek izom „túlhasználás”, mint a rágógumizás, vagy egyoldalú rágás növekedett feszültség, ami az állkapocs összeszorításához és fogcsikorgatáshoz vezet trauma, amit egy ütés okozott

A kiváló fül-orr-gégész szakorvos, Dr. J. B. Costen által 1934-ben elõször meghatározott állkapocs-ízületi rendellenesség olyan állapot, mely akkor áll elõ, amikor az állkapocs-ízületek a fogak, izmok, az állkapocs helytelen állása vagy funkciózavara következtében túlzott nyomásnak vannak kitéve. Costen úttörő volt abból a szempontból, hogy elõször hívta fel az orvosok és fogorvosok figyelmét erre az állapotra. Bebizonyította azt a tényt, hogy a fül-, fej- és nyakfájás elmulasztható a rossz harapás korrekciójával és az állkapocs-ízületekre ható túlzott nyomás megszüntetésével. Az Amerikai Fogorvos Társaság (American Dental Association) felmérései szerint az Egyesült Államokban megközelítõleg 75 millió ember szenved valamiféle állkapocs-ízületi rendellenességben. Sok krónikus fej-, nyak-, fül- és egyéb fájdalomban szenvedõ beteg esetében azonban ez még mindig diagnosztizálatlan marad. Az állkapocs-ízületi megbetegedések az érintett területeken kiterjedt és változó erõsségû, az enyhe, állandósult diszkomfort érzéstõl a súlyos, hasogató fájdalomig terjedõ fájdalmakat okoznak. A fejfájás, a fül-, az arc- és a nyak fájdalma az általános tünetek. Gyakran nehéz a száj nyitása és az ízületek összezárása. Az állkapocs-ízületi rendellenességek nem is annyira magában az ízületben, hanem az ízületek felett és alatt elhelyezkedő, érintett izmokban érezhetők.

Az állkapocs-ízületi megbetegedések gyakori tünetei:

Fejfájás a fej elűlsõ részén, a fej hátulsó részén, migrének, arci fájdalom, melléküreg fájdalom

Ízületi tünetek Az alsó állkapocs-ízületek kattognak vagy pattognak jobb oldalon, bal oldalon . Az állkapocs nyitása vagy zárása estén csikorgó hangok. Fájdalom bármelyik oldalon az alsó állkapocs-ízületben jobb oldalon bal oldalon. Az alsó állkapocs nyitáskor az egyik oldal felé tér ki. Az alsó állkapocs csak korlátozott mértékben nyitható.

A torok tünetei Torokfájdalom. Féloldali nyelvfájdalom.

Fültünetek Fülfájdalom jobb oldalon bal oldalon. Eldugult, viszketõ fül. egyensúlyzavarok. Sistergõ, zúgó vagy harsogó hangok a fülben (tinnitus)

Nyaki tünetek Nyaki fájdalom. mozgatási nehézségek (a nyak rosszabbul forog). Nyaki merevség. Vállfájdalom. A karok és a kézujjak bizsergõ érzése vagy zsibbadása.